Gróf Széchenyi Emil
Koronaőr – egy kis történelem
Általános indokolás
Az ország Szent Koronája őreinek választása több százados gyakorlat szerint mindenkor törvénybe iktattatott.
Így már az 1608. évi koronázás utáni XVI. törvénycikk, az 1622:IV., az 1625:XXV., az 1630:XLVII., 1647:III., 1662:XLIX., az 1681:XXXV., az 1715:XXXVIII., amely a koronaőr által leteendő eskü mintáját is megállapította, továbbá az 1741. évi VI., 1751:IV., 1764/5:IV., 1790/1:VIII., 1802:V., 1827:II., 1836:II., 1840:I., 1844:I., 1867:VI., 1873:X., 1883:XIV., 1895:IX., 1901:XXIII., 1907:XXXIV., 1918:VI., 1930:VIII. törvénycikkek és legutóbb az 1931:XXXIII. törvénycikk ilyen beiktatást tartalmaznak, az 1928:XXV. törvénycikk 4. §-a pedig kimondja, hogy a megválasztott koronaőr beiktatása iránt a törvényes vagy törvényesen szokásba vett rendelkezéseknek megfelelve haladéktalanul intézkedni kell.
A jelen törvényjavaslat megfelel az 1928:XXV. törvénycikk rendelkezésének, valamint az e tárgyban előző alkalmakkor alkotott törvényeknek, nevezetesen a legutóbb idézett 1931:XXXIII. törvénycikknek.
Magyarország Főméltóságú Kormányzója a koronaőrök 1933. évi július hó 12-én történt ünnepélyes beiktatása alkalmával a Szent Koronának gróf Ambrózy Gyula lemondott koronaőr őrizetében volt kulcspéldányait Perényi Zsigmond báró új koronaőrnek, néhai gróf Széchenyi Emil elhúnyt koronaőr őrizetében volt kulcspéldányait pedig Teleki Tibor gróf új koronaőrnek átadta és így Ambrózy Gyula gróf, valamint néhai Széchenyi Emil gróf örökösei az erre vonatkozó felelősség alól felmentendők.
Comments are closed.