Széchenyi család logo

9. A birodalom kritikusa

2018-10-19

Előadó : dr. Messik Miklós jogász, okleveles műemlékvédő, újságíró, a MEVE elnöke

Széchenyi István előadássorozat 4. előadása

Az előadás címe : A birodalom kritikusa. 1848, Pest-Buda-Győr-Döbling

„Nem tenni, amikor tenni kellene: bűn.”
„Jó hazafinak lenni vajmi nehéz, kivált Magyarországban, de azért még nem lehetetlen.”

Meghivo 2016 05 26

 

A magyar gazdaság, a közlekedés, a külpolitika, a kultúra és a sport terén végrehajtott reformjai már életében felemelték hazáját. Szellemi öröksége hungarikum, hiszen „olyan érzelmi energiákat is megmozgat, amelyek újabb értékek létrehozására motiválnak bennünket”

Magyarország a Habsburg Birodalom része volt, ez az ő gondolkodását is formálta. „A 18. század második felében a birodalom az új világ új kihívásaival állt szemben: a nagy földrajzi felfedezések, a gyarmatbirodalmak felemelkedése és a piacgazdaság kialakulásának kora ez, amikor az emberek közötti érintkezés felerősödik.”

A Habsburgok nemcsak a magyar történelmet, hanem a kontinens egészének történelmét évszázadokon át meghatározó szereplők voltak. Már a gróf édesapját, a még ifjú Széchényi Ferencet megragadta a II. József uralkodó által képviselt emberbarát morális elköteleződés. „Széchényiék ezt tisztelték benne, de megszólalt bennük a hazafi is a kalapos királlyal szemben. A rendi alkotmánnyal szembeni támadása túl erős lépés volt, azzal Széchényi Ferenc már nem vállalt közösséget.” 

 Szechenyi Istvan

 Széchenyi fontosnak tartotta a magyar nyelv ápolását és egy Tudós Társaság létrehozását is.

„Úgy vélte, a nyelv maga az élet, és az élet akkor fejlődik, ha a nyelv is. Nekünk pedig az anyanyelvünkkel kell fejlesztenünk magunkat.”
A gróf kulturális reformjai közé tartozott, hogy bevezette a társasági életbe a lóversenyzést is. „A lóverseny nemcsak úri szórakozás volt, hanem eszköz a lótenyésztés színvonalának emelésére is. Amire óriási szükség is volt, hiszen alapvető gazdasági szállítóeszköz volt a lovas kocsi, és huszár sem volt ló nélkül. Másfelől, az ügetőre vonzotta a társadalmi elitet, akik ott szót válthattak egymással terveikről, üzleti ügyeikről is. Ugyanezt a célt szolgálta az angol társasági mintára szervezett klubélet is.”
Széchenyi koncepcióját a Hitel, a Világ és a Stádium című munkáiban fejtette ki. „Tudta, hogy Magyarország nem önmagában létezik. Hatalmas vízi utat álmodott meg, amelyen a Nyugat termékeit Keletre szállíthatnák, de nemcsak a kézzel fogható árut, hanem az eszméket is. A Duna akkor is rendkívüli gazdasági mozgást tett lehetővé, de a Vaskapu az év jelentős részében hajózhatatlan volt. A gróf úgy képzelte, az áramlás központja Magyarország lenne, amely hidat képezne a Duna által összekötött országok között.”

Megrendítő a báró Adolf Thierry rendőrminiszterhez írt levele, melyet Széchenyi már a döblingi szanatóriumból, későbbi halálának színhelyéről írt 1860-ban. Ebben szerepel kérése: „feleségemet házkutatással ne zargassák”. Halálának körülményeiről egyébként naplója is sokat elárul, melyben azt írta: „nem tudom megmenteni magam”. A család a mai napig azon az állásponton van, hogy gyilkosság áldozata lett, annál is inkább, mert halálakor már hosszabb ideje szenvedett sokízületi gyulladásoktól, köszvénytől. A kreált öngyilkosság végrehajtására fizikailag is képtelen lett volna. Elveitől a zaklatásokkal és házkutatásokkal sem tudták eltántorítani. Életművének, személyének hiteltelenítésére ez az egyetlen út volt járható, a Birodalmat minden szinten behálózó és besúgórendszert működtető hatalomnak.  

 Gróf Széchenyi István négy évtizednyi aktív közszolgálat és tizenegy szanatóriumban töltött év után hunyt el.

Admin
SZerző
linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram