2021 júliusában, két turnusban összesen 120 tehetséges, rászoruló gyermek üdülhetett a Gróf Széchenyi Család Alapítvány táborában. A 9-13 év közöttiek megismerkedhettek a tanyasi életformával, kézműves foglalkozásokon és művészeti programokon vehettek részt Simonpusztán. A 6 napos, bentlakásos program szakmai támogatója a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat és az Agrárminisztérium volt. Hazai vállalkozások is segítettek abban, hogy páratlan élményekhez jussanak a táborozók, ingyenesen. A szervezést a Széchenyi Produkció (személy szerint Széchenyi Krisztián és Széchenyiné Plesovszki Petra táncművész) vállalta magára.
„Az év elején született meg a gondolat, hogy a Széchenyi Emlékévben keresve sem lehetne jobb programot találni, mint egy nyári tábort. Főként, ha olyan diákoknak szervezzük, akik – anyagi lehetőség híján – aligha jutnának valódi, különleges élményekkel teli nyaraláshoz. Először néhány barátunkkal osztottuk meg az ötletet, és nagy örömünkre egyre többen csatlakoztak hozzánk A résztvevők felkutatásában a pedagógusok, a helyi önkormányzatok és a Nagycsaládosok Országos Egyesülete segített. A Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat és az Agrárminisztérium adott szakmai támogatást. Köszönettel tartozunk segítőinknek és a fellépő művészeknek is, mert első szóra, jelképes összegért vagy akár ingyenesen vállalták a közös munkát.”
„Létrehoztunk egy közösségi felületet, ahol tartottuk a kapcsolatot a szülőkkel. Ők hozták el a gyermekeiket vasárnap délután. Bejárták a Szőcs Géza Nemzeti Lovaskultúra Központot, megnézték a szálláshelyet, majd elbúcsúztak. Uzsonna közben megbeszéltük a gyerekekkel a tábor szabályait. Nagyon fontos, hogy egymást sem szóval, sem tettel nem szabad bántalmazni. Szerencsére hamar megértették, hogy ide mindenki nyaralni jött, szeretné jól érezni magát. Ismerkedő drámajátékkal színesítettük az estét, másnaptól pedig napi 12-14 órában váltották egymást a programok.
Lovagoltunk, istállóztunk, íjászkodtunk, néptáncoltunk, nemezeltünk, medencéztünk, dalszöveget írtunk, métáztunk, hangszerekkel ismerkedtünk… Estére általában mindenki elfáradt. A második naptól nem sok gond akadt az este tíz órai takarodóval. A napi négyszeri étkezésnél egyre kevesebb volt a maradék, a Márka üdítők is szépen fogytak. Vendéglátóink jóvoltából bepillanthattunk a Nemzeti Vágta érdi versenyeibe, a Hunyadi 1456 musical próbáira.
Művész barátaink különleges élményekkel ajándékozták meg a gyerekeket. Nagy Ervin az ő kedvükért jött el a nyaralása előtt egy közönségtalálkozóra, Dolmány Attila bemutatta a szinkronizálás világát, Gulyás Ferenc a hangszerkészítést. Azt is kevesen mondhatják el magukról, hogy az esti tábortűznél Berecz András, Kossuth-díjas mesemondó történeteit hallgatták.
Gyorsan eljött a búcsúzás napja. Az utolsó percekben több könny hullott, mint előtte összesen a táborban.”
„Számomra a legszebb az volt, amikor látszott, hogy megérintették a gyerekeket az élmények. Amikor Szecső bácsi megmutatta nekik a kiscsikót. Amikor Nagy Ervin odaült a szállásuk előtti sörpadra. És amikor befalták azt a két remek kuglófot, amit az egyik anyuka sütött!
Lenyűgözött a tehetségük, a nyitottságuk, a kedvességük. Az egyik csapat közel harminc(!) közös értéket tudott összegyűjteni, alig tíz perc alatt. Szerettem a humorukat, az ötletes improvizációikat. Csodás volt úgy beszélni velük egy Weöres-vers ritmusáról és jelentéséról, hogy közben egy valódi pej mozgását néztük a pálya széléről.
Nehéz pillanat? Összesen kettőre emlékszem. A második turnus első reggelén akkor felhőszakadás volt, hogy bokáig állt a víz az úton. Zuhogó esőben kínálgattuk a forró teát. A másik a búcsúzás perce. Szívesen maradtunk volna még együtt.”
„Rengeteg pozitív jelzést és szeretetet kaptunk és kapunk a mai napig is. Mindkét turnusban akadt olyan, aki azt mondta: ez volt életem legszebb napja! A szülők is írják, milyen élményekről számolnak be otthon a gyerekek. Barátságok születtek Soprontól Hajdúszoboszlóig, Érdtől Egerig. És a legjobb, hogy a legtöbben visszajönnének. Mindent beleadtunk a táborba, de sokkal többet kaptunk a gyerekektől, mint reméltük volna.”
„A szülők, a gyerekek és mi is mindig a megoldást kerestük. Olyan dolgokat tudtunk megvalósítani együtt, amilyeneket korábban nem gondoltunk volna. A táborosaink érezték a szeretetet és a figyelmet. Ez fontos, hiszen egy tábor sikere elsősorban a résztvevőkön múlik.”
„Megadatott, hogy 120 gyereket táboroztathattunk a járványhelyzet utáni nyáron. Büszke vagyok rá, hogy segíthettünk a rászoruló családoknak. És nagyon örülök annak, hogy remek társakkal tudtuk végigcsinálni mindezt. Már várom a jövő nyarat!”
„Össze kell fognunk gyermekeink szép jövőjéért, és azért, hogy a lélekben felgyülemlett sérelmeket az egymást elfogadó gesztusokkal orvosoljuk!”
„Megmutathattuk a gyerekeknek, hogy mennyi érték létezik az interneten kívül is. Találkozhattak a hagyományainkkal, a művészetünkkel. Nagy szó: a kultúránkkal. És talán azt is sikerült meglátniuk, milyen példát vehetnek Petrától, Krisztiántól, Szecsőtől, Lajos bácsitól és a többiektől.”