A családomban lévő felmenőim révén, kőszobrász, grafikus, festő, már kisgyermek korom óta vonzott a képzőművészet. Az első sikeres lépéseket általános iskolás koromban tettem meg, városi képzőművész körben rajzoltam. Professzionális művészeti tanulmányaimat érettségi után a Kirakatrendező és Dekoratőr Szakképző Iskolában kezdtem (1974-76). A szakmai képzésben szinte csak művésztanárok oktattak, akik szellemiségükben és mentalitásukban egy új oldaláról mutatták be a tanítás arcát. Akkor még nem sejtettem, hogy ez volt életem legboldogabb két éve. Kezdett megfogalmazódni bennem, hogy a művészeti céljaim mellet a pedagógusi pálya teljesíthetné be életem. Felvételt nyertem az egri Ho Shi Minh Tanárképző Főiskola rajzmatematika szakára (1977). A főiskola alaposan felkészített szaktanári, módszertani és neveléselméleti szempontból. Máig fő profilommá vált. Az ábrázoló geometria tantárgyat, a rajz tanszéken és a matematika tanszéken is külön tantárgyként oktatták. 1981-ben diplomáztam és pályázat útján egy zuglói kis iskolában kezdtem meg a pályámat. Rajzot és matematikát oktattam. Matematikából rengeteg segítséget kaptam idősebb, tapasztaltabb kollégámtól. Megtanultam, hogy az alapos szaktárgyi felkészülés nem elég, a friss módszertani tudást ötvözni kell a helyes nevelési elvek alkalmazásával. A rajz tanításánál egészen más helyzetbe kerültem. Mivel nem volt szakos kollégám, szinte szabad kezet kaptam a tantárgy oktatásában. Az új módszertani ismereteimet, feladatsoraimat, a tanítványaim élvezték, népszerűségem hamar egekbe szökkent. Bár a matematikába is belecsempésztem a vizualitást, szöveges példáimba mindig színes rajzi elemeket, piktogramokat, karikatúrákat helyeztem, de a tantárgy sajátos beidegződése miatt, inkább a szigorával töltött be nevelői szerepet. Első osztályfőnökségem is pályakezdőként ért, az adminisztrációba hamar beletanultam, a közösségformáláshoz itt is kollégáimtól kaptam rengeteg tanácsot, ötletet. Szívesen fogadtam el más osztályok meghívásait, kirándulásaikra, egyéb rendezvényeikre, melyeken figyeltem kollégám reflexióit, spontán problémamegoldó képességét, melyeket saját osztályomnál kamatoztathattam. Még mindig szeretettel gondolok vissza első osztályomra, akikkel nagyon jó tanár-diák viszonyt, igazi közösséget tudtam kialakítani, melyben a szülőktől rengeteg együttműködő, kölcsönös tiszteletet adó támogatást kaptam. A művészethez mindenki vonzódik, ennek jegyében szerveztem tanulmányi utakat, múzeumi sétákat, ahová a szülőket is meghívtam. A művészeti nevelés elmélyítése és személyes alkotóművészeti fejlődésem következő állomásaként, 1983-ban felvételt nyertem a Magyar Képzőművészeti Főiskola Rendkívüli Tanárképző Tagozatára. Ide olyan gyakorló rajztanárok jelentkezhettek, akik vállalták, hogy művészi alkotói tevékenységük mellett, élethivatásnak választják a pedagógus pályát. A főiskola négy éve alatt inkább szakmai módszertani pluszt kaptam, amit későbbiekben sikeresen tudtam alkalmazni. Természetesen a főiskola mellett tanítottam, de már egy másik helyszínen, az akkoriban újnak számító, egy éve épített lakótelepi iskolában, a VIII. kerületben. Itt szinte minden más volt. A tanári kar átlag életkora a harminc év körül mozgott. Az épület német típusú, a legmodernebb kialakítású, kiválóan felszerelt szaktantermekkel, tanuszodával rendelkezett. A tágas rajz szaktanterem, nagyméretű rajzszertárral, új tervezésű bútorokkal, beállításhoz szükséges állványokkal, bemutató eszközökkel, tehát mindennel felszerelt volt, amiről egy rajztanár álmodhat. Ilyen ideális környezetben még nagyobb lendülettel vetettem be magam az oktató munkába. Itt ugyancsak egyedül voltam szakos, de fiatal kollégáimmal még szabadidőnkben is nevelési problémáinkról vitatkoztunk, érveltünk. Szerencsére nekem ott volt a főiskola, ahol rendszeresen találkoztam az ország különböző pontjáról érkezett, tapasztalt rajzossal, kik számos problémámra adtak választ. Mert problémák itt is voltak, és inkább nevelési, mint oktatási téren. A gyerekek összetétele ebben a kerületben nagyon vegyes, rengeteg hátrányos helyzetű, BTM-es diákkal. A rajz órára a diákok felszabadultan érkeztek, mivel az önálló alkotás utáni vágyuk kiapadhatatlan. Rájöttem, ha feladataim változatosak, érdekesek, korosztályukhoz igazodók, könnyen eloszlatja a mentális, morális, beilleszkedési különbségeket. A problémásabb diákoknak un. felelősi tisztségeket adtam, mely ösztönzően hatott a közösség eredményes munkamegosztásának kialakításában. A szakköri munkámban tematikusan több társművészetet is érintettem. Más iskolákban tanító kollegáimmal kölcsönösen vendégelőadásokat, bemutatókat, foglalkozásokat tartottunk, diákjainknak, így olyan technikákhoz is hozzáfértünk, melyekkel mi nem rendelkeztünk (pl.: tűzzománc, kerámia, fazekasság, szőttes készítés). A főiskola befejezésével egy időben (1986) meghívtak, régi iskolámba a Kirakatrendező és Dekoratőr Iskolába középiskolai tanárnak. Nagy előrelépésnek éreztem pályafutásom ezen állomását. Új kihívás, új korosztály, új tantárgyak új kollektíva, új élethelyzet. Kitüntetésnek éreztem, nagysikerű, Munkácsi-díjat művésztanárok, országosan elismert szaktanárok között magamat, aki nem rég még tanítvány volt itt. Ez az iskola egyedülálló, érettségi utáni országos beiskolázású, többszörös felvételi létszámmal rendelkező, sajátos művészeti területet felölelő intézmény volt. Mint régi tanítványnak nem volt nehéz beilleszkedni a tantestületbe, hol szeretettel, és segítőkészen fogadtak. Leírhatatlan miliője volt az iskolának. A sajátosan kialakított szaktantermek, melyeknek tudatosan tervezett berendezése, infórendszere, dekorációja, arról árulkodott, hogy az itt tanító tanárok szívügyüknek tekintik az optimális tanulási környezet szükségességét. Az itt eltöltött évek alatt tisztán követhető volt a kor igényeihez való igazodás, mint a tantervi változások, mint eszközök, új technológiák fejlesztése terén. A munkaközösségekben, mivel egyszerre többen is részt vettem világosan határozták meg a feladataimat, de engedtek saját ötleteim megvalósításában is.. Kezdetben kisebb rajzcsoportokat, tervezési órákat kaptam, melyeket állandóan frissülő, de jól kidolgozott tanterv alapján oktattam. Ábrázoló geometriát megosztva idősebb kollégámmal tanítottam. Tőle tanultam meg a katedrán való mozgást, a szerkesztő eszközök helyes használatát, a krétával való precíz példaként szolgáló szerkesztést, az elmélet verbális és demonstrációs együttesének leadását. Mivel ez a tantárgyi anyag igen nehezen, sajátítható el, állandóan új bemutatóeszközöket, maketteket kellett kitalálni, és készíteni az eredményesség érdekében. Ebbe a diákokat is bevontam és szakkörökön, illetve más tantárgyak gyakorlati feladataiba illeszkedően, egyeztetve a kollégával készítettem tartós bemutató eszközöket. Ahogy fejlődött a technika úgy azonnal igazodtam a bemutató lehetőségekhez. Kezdetben a szakirodalomra támaszkodtam, majd diákra, írásvetítőre dolgoztam ki feladatokat, ábrákat, de amikor megjelent a számítógép, a digitális fényképezőgép felgyorsult minden. Tanári továbbképzés keretében letettem az ECDL vizsgát (2002). Amit lehetett digitalizáltam, filmre vettem, így mára már komoly mennyiségű táblai rajzzal, PC-én szerkesztett feladatgyűjteménnyel, más tantárgyakkal összefonódó képanyaggal rendelkezem. Bár tantárgyam az egzakt tudományok közé sorolható, mégis felismertem más tantárgyakkal való szoros együttműködésének lehetőségét. Ezért, ha tehetem, finoman beleszövöm rajz, tervezés óráimba a geometriát, de az ábrázoló óráimon is mindig kitérek tárgyam, más szakmákba való beépülésébe, még ha ott erre nem utalnak közvetlen. Grafika tantárgyunk is átalakult, a manuális mellett egyre inkább áttértünk a számítógépes grafika tanítására. Belső szervezésben képeztem magam és sajátítottam el több vektoros és képszerkesztő program ismeretét. Szakmai fejlődésem szempontjából fontos, hogy iskolánk tanári kara, kétévenként kilátogathatott a düsseldorfi EUROSHOP kiállításra, mely a display szakmák kiemelkedő seregszemléje. Sikeres pályázatok réven melyek megírásában segítettem, számítógépparkunk egyre nőtt, így teremtettünk diákjainknak korszerű feltételeket. Tanulóinknak két felvételi rostán kellett átesniük, a sikeres felvétel érdekében. Ez azt is jelentette, hogy előtanulmányok nélkül nem igen kerülhettek be iskolánkba. Ez a szűrés későbbiekben segítette munkánkat, mert bátran támaszkodhattunk korábbi ismeretanyagaikra. A tanítás mellett osztályfőnöki teendőkkel is megbíztak, illetve tíz évig diákmozgalmat segítő pedagógusként is szerepet vállaltam. A tanulók életkora 18-25 év közöttire korlátozódott, a létszám 80%-a lány tanuló volt. Szerencsére nevelési problémák ebben a korcsoportokban már ritkán merültek fel, így a közösségformálás is egyszerűbben kialakítható. A létszám is alacsony, így mindenkit alaposan megismerhettem. Két évenként cserélődtek az osztályaim, de mindegyikkel sikerült egymást tisztelő, baráti viszonyt kialakítanom. Rendszeresen jártunk múzeumokba, kirándultunk, közösen ünnepeltünk. Évente több iskolai rendezvényt, „bulit” szerveztünk. Az iskolavezetés mindig, támogatta a hallatlanul kreatív tevékenységünket. A diákok nagy lelkesedéssel tisztítottak ki és dekoráltak fel egy pincehelységet és városszerte, híres klubéletet hoztak létre. Iskolánk történetében nagy fordulatot jelentett, hogy 2004-ban a téli szünetben költözködnünk kellett. Két évig tartott mire berendezkedtünk az új épületben. De újabb drámai fordulathoz érkeztünk 2007-ben a nagy iskolabezárások, összevonások áldozatai lettünk és beintegráltak bennünket az Illatos úti Kézműipari Szakképző Iskolába, melynek szerkezete, felépítése, programja teljesen eltér a miénktől. A párhuzamos képzés 9-12.évfolyam+1 szakképző év szerkezetéhez adódik hozzá a mi OKJ-és kétéves képzésünk. A fúzió viszont új szakmák indítását is lehetővé teszi, az immár Jaschik Álmos Művészeti Szakközépiskolára keresztelt iskolában. Újra meg kellett tervezni és kialakítani a hely-igényünket, speciális szaktantermeinket. A fogadó iskola mindenben segített minket. A korábban alkalmazott technikai lehetőségem a projektor alkalmazásával szélesedett. A tananyag átadásának új lehetősége nyílt meg számomra. Célul tűztem ki, hogy tantárgyaim bemutatóanyagait áttervezem, frissítem és az új technika lehetőségeit kihasználva korszerűsítem. Mivel 2006 óta az Magyar Képzőművészeti Egyetem gyakorlatvezető tarára vagyok és eddig csak saját tapasztalataim átadásával végeztem ez irányú munkámat, örömmel jelentkeztem az MKE szakvizsgával záruló mentortanárképzésére. 2014 nyarán szereztem diplomát és így kézenfekvő, hogy egyetemi hallgatóim mellett, az új kollégák mentorálását is vállaltam. 2010 óta az iskola órarendjét készítem és segítek karbantartani a tantárgyfelosztás táblázatait. Ezáltal megismertem az összes kollegám tanítási szokásait, egyéni problémáit, kéréseit. Azt gondoltam, hogy az eddig megszerzett tapasztalataimat szeretném továbbadni, ezért jelentkeztem szakértői és validiálási feladatok ellátására, így részt vettem a dekoratőr szakma kerettantervének kidolgozásában. 2013-ban jelentkeztem szakmai, vizsgaelnöki névjegyzékbe való felvételre, az OKJ-ben szereplő, 4. Művészeti, közművelődés, kommunikáció szakmacsoport egyes szakképesítéseinek, vizsgaelnöki teendőinek ellátására. Iskolámban, évek óta megbíztak a szakmai vizsgatevékenységeken való részvételre, elsősorban vizsgabizottsági tag és jegyzői feladatokra. Ez utóbbi nagy felkészültséget kívánt, mert a vizsgaszabályzat alapos ismeretén túl, szervezői, koordinátori késségekkel is kell rendelkezni. Az új OKJ bevezetésének módosulásai miatt az EMMI vizsgaelnöki felkészítésén is részt kellett vennem. Ebben a felkészítő programban megismertettek a komplex vizsgára vonatkozó jogszabályokkal, a megváltozott vizsgaelnöki feladatokkal, a vizsgajelentés megújult elektronikus felületével és a vizsga dokumentumaival. Mára már több mint harminc sikeres vizsgaelnöki és tagi magbízatáson vagyok túl, Lakberendező, Dekoratőr, Grafikus és Divat- és stílustervező szakmákban. Tapasztalataimat beépítem további munkámba és átadom saját intézményem vizsgaszervezőinek is. Ennek nyomatékosítására, jelentkeztem a szaktanácsadói és szakértői feladatok elvégzésére 2015-ben. A szaktanácsadói tanfolyam elvégzése után, próbaminősítésen estem át és 100%-os eredménnyel és mesterpedagógusi besorolásba kerültem. Azóta is a Budapesti POK alapfokú művészeti iskoláinak és művészeti középiskoláinak szaktanácsadói feladatait látom el. Budapest, 2020. 09.13.
