Sok évi előkészületet követően, Gróf Széchenyi István meglepetést kiváltó belépőjével lépett a magyar közéletbe, 1825 novemberében. Ezt követően kezdte el a gyakorlatban megvalósítani, és kora leghatékonyabb médiája, a nyomtatott könyv útján széles körben terjeszteni elképzeléseit, az alapvetően önellátó gazdaságból az árú termelő gazdaságba való átmenetről.
Ezen folyamatnak volt része a 190 éve Pest – Budán, óriási érdeklődés mellett tartott lóverseny, és a „Lovakrul” c. kötet, 1828-ban. A könyv alapvető ismereteket és javaslatokat tartalmaz, a magyar lótenyésztéssel kapcsolatban. Utalás található benne az öröklődés mibenlétére (Gróf Festetics Imre kutatásai), a lóversenyzés bonyolítását és gazdasági hatását taglaló részek.
A lóverseny kapcsán, legfontosabbnak tekinti, hogy az udvarházakban, kastélyokban elszigetelten élők mozduljanak ki, létesüljenek rövid és hosszú távú kapcsolatok a nemzet polgárai között. Hasonló célból szorgalmazta a Tudós Társaság és a Casino-k és klubok hálózatának létrehozását. Egyebekkel együtt, ezek szolgálták a kiművel emberfők szaporítását, az átmenet megvalósítását.
Széchenyi, lovakkal kapcsolatos víziója negyvenhat év múlva teljesedett ki, akkor, amikor világra jött a magyar „csodaló”, Kincsem. Ötvennégy versenyen indult - szerte Európában - és ötvennégyszer nyert.
Gróf Széchenyi István, „Lovakrul” c. könyvének megjelenése után 184 évvel, a Magyar Kormány 2012. február 29-én, Kincsem – Nemzeti Lovas Programot fogadott el. A két anyagban, sok összecsengés fedezhető fel. Napjainkra a lovak szerepe lényegesen módosult, az ország védelmében és a gazdaságban való szerepük csökkent. De a ló és az ember, évezredek óta meglévő, szinte felfoghatatlan kapcsolata változatlan.
Széchenyi idejében, hosszú ideig még később is a lovak számát gazdasági és az ország védelmének szempontjai határozták meg. Ez a ló szám a jelenleginek a többszöröse volt. Ha katasztrófa helyzet lépett fel, a lovak átcsoportosítása egyszerűen megoldható volt. Ma, egy adott, kritikus helyzetben ez, csak korlátozottan lehetséges. Eszmesurlódásra szóló kérdés, hogy nagyobb ló állomány gazdaságosan hogyan tartható fenn, hogy szükség helyzetben mentési, túlélési céllal igénybe vehető legyen.
