A magyarság egyik legnagyobb nemzeti ünnepére hívjuk Önöket. Emlékezzünk együtt tiszta szívvel és emelt fővel szabadságunk kivívásának évfordulóján. Széchenyi István születésének 230. évében az emlékévhez kapcsolódva és folytatva a nagy múltú Széchényi Szabad Akadémia programsorozatot is, a Széchenyi Család Dr. Diószegi György Antal művelődéskutató előadását osztja meg online a holnapi napon "Gróf Széchenyi István egyetemes jelentősége!" címmel, és ezzel szeretne hozzájárulni az ünnep gazdagításához. Az emlékbeszéd elhangzott a Halomi erdőn, 2021. március 12-én. Az itt közölt írásos változat a források megjelölését is tartalmazza. A szerzőnek figyelemre méltóak a gróf Széchenyi Istvánnal kapcsolatos kutatásai. Ne teljen el a nap emlékezés nélkül, mert azok vagyunk, akik voltunk és a jövőnknek ez a kulcsa.
Az előadás holnap, március 15-én 9:00 órától tekinthető meg és bármikor visszanézhető lesz az alapítvány honlapján, továbbá a Stádium Magazin portálon és a Facebookon.
Nemzeti ünnepünk alkalmából gróf Széchenyi István értékvilágáról szólni nagy megtiszteltetést jelent számomra! Március 15. a hazaszeretet és a haza iránti áldozatra kész emberi minőség alapvetéseinek örök üzenetét hordozza minden magyar számára! A Kárpát-medencében élő magyar nemzetünk számára mindig is összetartó erőt fog teremteni ez a nemzeti ünnepünk, ami az emberiség szabadságeszményt felmutató küzdelmeiben is örök értéket képvisel. Nemzeti örökségünk kimagasló értéke, hogy a Kárpát-medencében élő magyarság világában mindenhol megemlékeznek erről a nemzeti ünnepünkről! Március 15. méltó emlékezete jegyében minden esztendőben megélhetjük azt, hogy a 2 évszázaddal ezelőtti magyar hazafiság a XXI. században is nemzetlétet sző! A márciusi ifjak cselekvő és hatásos fellépése után a magyar államélet új világa teremtődött meg a magas szintű nemzeti törvényalkotás révén! 1848 márciusának egyenes következménye, hogy megalakult a Batthyány-kormány, melynek egyik minisztere gróf Széchenyi István lett!
A Batthyány-kormány a törvényesség kormánya volt! A magyar államszervezési minőségünk és nemzeti emlékezetműveltségünk terén kiemelkedő jelentőséget képvisel, hogy 1848. április 11. napjától Magyarországon új időszámítás kezdődött az ún. áprilisi törvények révén.
A Batthyány-kormány tagjai számára a haza, a nemzet legméltóbb szolgálata volt a legfontosabb! E politikai minőség gyökereit az ősök által évszázadokon át képviselt eszményekben indokolt megtalálni. Magyar minisztereink tevékenysége ennek jegyében is értelmezendő! A legfontosabb arra utalni, hogy a megszületett áprilisi törvényeket a magyar király szentesítette: mindvégig e törvények keretei között cselekedett a Batthyány-kormány 1848-ban. E téren Deák Ferenc tevékenysége külön is kiemelendő, hiszen ő volt az igazságügyi miniszter. A „legnagyobb magyar”, gróf Széchenyi István közlekedésügyi miniszter volt a Batthyány-kormányban, melynek minden tagja a magyar nemzeti eszmények jegyében élő és cselekvő személyiség volt! Deák Ferenc a „haza bölcse” igazi jogtudósa volt a XIX. század magyar műveltségi világának. Gróf Batthyány Lajos kormányának tagjai voltak a „legnagyobb magyar” és a „haza bölcse”! Micsoda idők! Örök példa és minta ez a magyarság számára!
Fontos arra is utalni, hogy az akadémiánk, azaz a tudománypalotánk előtti Széchenyi-téren ott állnak gróf Széchenyi István és Deák Ferenc szobrai. Bízom abban, hogy e két magyar államférfi különleges életművéről lesz majd mód bővebben is megemlékezni egy olyan Széchenyi-konferencia keretében, melynek a Magyar Tudományos Akadémia Díszterme ad majd helyet. Igen fontos hangsúlyozni, hogy a magyar törvényesség 1848-ban azért is kiemelkedő jelentőséggel bír, mert e korszak Habsburg-hatalmi tere maga volt a hamisság, az ármánykodás és a jogtiprás.
A magyar király által szentesített áprilisi törvények alapján valósult meg a magyar haderő megszervezése. A magyar huszárság 1848-as csatatéri jelentősége közismert!
E körben külön is fontos arra utalnom, hogy a magyar lovas értékek természetesen a minisztereink életében is jelen voltak.
Gróf Széchenyi István közlekedésügyi miniszter fiatal korában, 1810-től a 7. huszárezredben szolgált, és számos hadisiker részese volt. 1814-ben a futárteljesítményéért (többek között) megkapta a porosz katonai érdemkeresztet, valamint a Szent-Móric és Lázár-rend fehér keresztjét. Ezt követően megvalósított cselekedetei révén lett huszártisztből „a legnagyobb magyarrá”!
Lovas nemzet voltunk jegyében emelem ki, hogy a Batthyány-kormány egyben huszárkormány is volt! Gróf Batthyány Lajos miniszterelnökünk a fiatal éveiben maga is huszár volt. Négy év huszárélet után lépett ki a hadseregből.
Indokolt utalni arra is, hogy az 1848-1849-es magyar szabadságharc haderejében mintegy 60 magyarországi görög tisztként (és többen közülük huszárként) szolgált a nemzeti függetlenség kivívása érdekében! Gróf Széchenyi István e görög honvédtisztek pesti családjainak tagjaival az 1820-as évek végétől kezdve kiváló kapcsolatban állt. E magyarországi görög kereskedőcsaládok támogatták Széchenyi nemzeti fejlesztési terveit, melyben a Lánchíd és az akadémiai célkitűzések a legközismertebbek a kutatók körében.
A Batthyány-kormány egyben akadémikuskormány is volt.
A miniszterek közül gróf Széchenyi István, Deák Ferenc, Szemere Bertalan és Mészáros Lázár mind a Magyar Tudományos Akadémia tagjai voltak.
Báró Eötvös József szintén akadémikus volt, majd később a Magyar Tudományos Akadémia elnöke is lett.
E miniszterek a műveltség magasiskoláját jelentő tudással bírtak!
A nemzetet és hazát szolgáló tudásuk kimagasló értéket jelentett 1848-ban a nemzeti függetlenség megőrzése érdekében vívott küzdelmeinkben.
Fontos arra is utalnom, hogy a gróf Széchenyi István által életre keltett Magyar Tudományos Akadémia a nemzet számára igazi hazafiságot felvállaló magyar tudóskört teremtett.
Sőt, az egyetemes értéktár okán fontos az is, hogy ezen csodálatos épület megépítése és működtetése során a legkiemelkedőbb anyagi támogatást a görög származású és magyarbarát báró Sina Simon biztosította.
A gazdasági helyzet felelőse, Tóth Lőrinc akadémikus az MTA részére biztosított pénzügyi támogatás kapcsán ezt emelte ki: báró Sina Simon „a tudományok s magyar nyelv ezen palotájának megalapítására, melynek szilárd s díszes falai közt ma is összegyűltünk, mindenek közt legnagyobb összeggel járult” hozzá, hiszen „a magyar akadémia házára összesen 100 ezer forintnál többet áldozott”. (1)
Gróf Széchenyi István életében a Lánchíd megépítése érdekében kifejtett hatalmas tevékenysége rendkívüli jelentőséget képviselt!
„A Lánchíd alapkőletétele” címet viselő alkotás Barabás Miklós műve: a Magyar Nemzeti Múzeum állandó kiállításán megtekinthető. Van egy másik nagy jelentőségű Barabás-alkotás is, ami igen fontos a XIX. századi Széchenyi-kultusz műveltségi terében.
1857-et mutatott a naptár, amikor ez a festmény bemutatásra került.
Akkor alkotta meg Barabás Miklós ezt a művét, amikor a Habsburg-hatalmi önkény teljessége uralta a magyar világunkat.
A Döblingben élő Széchenyi kapcsán fontos arra utalnom, hogy ezen hatalmas méretű festmény megrendelője báró Sina Simon, a kiváló görög mecénás volt.
Báró Sina Simon hungarofil érzülete jegyében arról is indokolt szólnom, hogy a Batthyány-kormány egyben filhellén kormány is volt.
Hatalmas jelentőséggel bíró műveltségi alapvetés ez, ami egyetemes értéktárat képvisel!
Miniszterei bírták az antik műveltséget, többen jártak is Görögországban. Számos miniszter személyes kapcsolatban állt a magyarországi görögökkel, leginkább a pesti görög közösség tagjaival.
A magyar reformkor nagyjainak életében a filhellén érzület általános volt.
Két fontos alapvetést indokolt megtennem e tárgykörben.
Egyrészt fontos arra utalnom, hogy a XIX. század művelt személyiségei tudásában jelen volt az évezredeken átívelő görög műveltség ismerete; másrészt a legfontosabb magyarjaink személyesen is jó kapcsolatban álltak a reformkori magyarországi görög világgal.
2010 szeptemberében a Magyar Tudományos Akadémián került sor arra a nemzetközi konferenciára, ahol „Gróf Széchenyi István görög köre” címmel tartottam meg az előadásomat.
Széchenyi járt Görögországban is: ezen személyes élmény nagy szerepet kapott a későbbi, magyarországi görögökkel való kapcsolatában a reformkor idején.
Széchenyi mintegy 14 pesti görög nagykereskedővel állt kapcsolatban, akik minden nagy nemzeti projektjében a támogatói voltak.
E körben a legfontosabb a Széchenyi-Szinasz/Sina-kapcsolatrendszer jelentőségére utalnom.
Két emléke is van ennek a Széchenyi tér közelében!
Az egyik emlékhely az akadémia Nádor utcai épületében látható: gróf Széchenyi István és báró Sina Simon barátságának emléktáblái kimagasló értéket képviselnek.
A másik emlékhely a Lánchíd budai oldala, ahol az egyik oroszlán talapzatán a Széchenyi-címer, a másik oroszlán talapzatán pedig a Szinasz/Sina-címer látható.
E körben indokolt megemlíteni, hogy igen fontos művészeti örökséget képvisel a pesti görög Sterio Károly (1821-1862) festőművész azon alkotása, melyen gróf Széchenyi István látható lóháton (a háttérben az épülő Lánchíddal).
Széchenyi huszártiszti életútja közismert a magyar történelmet ismerők körében, ám érdemes a „legnagyobb magyar” egyetemes jelentőségét is felmutatni, mely tárgykörben a 2 évszázaddal ezelőtti görög kapcsolatok a leglényegesebbek.
A legkülönlegesebb történelmi emlékek közé tartozik, hogy az 1821-ben megindított görög szabadságharc hős vezére, Alexandrosz Ypszilantisz a kardját ezen esztendőben Erdélyben gróf Széchenyi István huszártiszt kezébe adta át!
Az 1821-ben megindított görög szabadságharc 200. évfordulója okán remek érzés arról megemlékezni, hogy a filhellén magyar és hungarofil görög kapcsolatok egyetemes jelentőséggel bírnak nemzetünk és hazánk történeti értéktárában.
A XIX. századi filhellén magyar műveltség világában közismert volt Széchenyi görög kardja, mely fegyver még egy bécsi tárlaton is kiállításra került. 1864. április 14-én „nyílt meg Bécsben azon műtárlat, melyet az ottani főrangú magyar hölgyek a hazai szűkölködők javára régi műkincsekből rendeztek”: e tárlat „fegyverterem” részében volt látható „Ypsilanti kardja és puskája, melyet Széchenyi István grófnak ajándékozott”. (2)
Érdemes a tágabb összefüggések jegyében arra is utalni, hogy Európa számos országának haderejében megszerveztek huszárezredet a magyar huszárság mintájára!
Ez a görög Alexandrosz Ypszilantisz kapcsán azért fontos emlék, mert a korábbi évtized cári haderejében ő maga is huszártisztként harcolt az európai hadszíntéren: 1812-ben huszártisztként küzdött a franciák ellen, majd pedig 1813-ban a drezdai csatában, és katonai minősége elismeréseként tábornoki rangban egy orosz huszárezred parancsnoka is lett.
Alexandrosz Ypszilantisz legfőbb célja a török iga alatt szenvedő görögség felszabadítása volt! „1821 februárjában Ypszilantisz Iasiba érkezett, és megkezdődött a felkelés.”. (3) Rendkívüli jelentőséggel bír a fenti megállapítás Erdély filhellén magyar világa kapcsán, hiszen a Kárpátokon túli, szomszédos térségben tört ki a görög felkelés 1821-ben. Ypszilantisz magyar kapcsolatrendszere okán fontos, hogy e görög szabadsághős „Szent Seregében magyarok is harcoltak”. (4) Alexandrosz Ypszilantisz megindította a fegyveres felkelést”, és a „katonái közé magyarokat is felvett”. (5) A városi kiváltságokkal bíró erdélyi Décse birtokos családjából származó református Décsey József hadnagy „Göröghonba” ment, ahol „Ypsilanti zászlaja alá esküszik”. 1821-től „ott küzdött Mihályi kapitány is hatvan emberével Tergovist környékén Ypsilanti táborában”. Az akkori csatákban „véres babérokat aratott Incze kapitány is Kantakuzene herceg seregében”: „ott is esett el Jassy-nál, június 17-én 1821-ben, miután a túlnyomó török sereg ellen végső elszántságig védelmezte magát”. (6) Az 1821. június 19-én sorra kerülő dragasani vereség után Ypszilantisz és görög serege az erdélyi Törcsvári szoroson menekült Magyarországra, Erdélybe. A filhellén magyar és hungarofil görög kapcsolatrendszer jegyében fontosak a következő adalékok! Gróf Széchenyi István 1821-ben az „erdélyi utazása alkalmával találkozott odamenekült fanariótákkal”. (7) 1821-ben „Dél-Erdélyben sok görög keresett menedéket”. „Az akkor Brassóban tartózkodó Széchenyi István 15 ezer főre becsülte a számukat.” E menekült görög családok között ott találjuk a következőket: „Kantakuzeno, Marko, Ghika, Szutzosz”. „Széchenyi Kantakuzenoval hosszadalmasan elbeszélgetett a politikai helyzetről”: ekkor e görög szabadsághős „kijelentette, hogy inkább meghal, semhogy a törökök által megszállt hazájába visszamenjen”. (8)
A fenti összefüggések jegyében hatalmas jelentőséggel bír, hogy 1821-ben Alexandrosz Ypszilantisz a kardját és puskáját gróf Széchenyi István huszártisztnek adta át, mert e görög szabadságharcos fegyverek ekként nem kerülhettek azon Habsburg-hatalom birtokába, melynek katonái Munkács várbörtönébe vitték Ypszilantiszt.
Érdemes arra is utalni Széchenyi életútjának görög adalékai jegyében, hogy 1818 novemberétől 1819 februárjáig nagy utazást tett Görögországban: együtt érzett a török iga alól szabadulni kívánó görögséggel! „Széchenyi a szabadságharc előestéjén járt Hellász földjén, elkeseredetten szemlélte a törökök basáskodását és a görög nép elnyomását, egyben csodálattal adózott a görög történelem, mitológia és művészet előtt. Megfordult Patraszban, Khioszban és Misszolonghiban, számos olyan helyen, amelyeknek nevét a görög szabadságharc nyolc esztendeje alatt gyakorta visszhangozta az európai sajtó, látta az Olimposzt és az Akropoliszt. Éppúgy, mint az elnyomástól sújtott görög népbe, Széchenyibe is erőt és öntudatot öntött a nagyszerű Athén és Spárta, Akhilleusz és Themisztoklész sírja, Nagy Sándor emléke, a hősi thermopülei és a győztes marathóni csatatér látványa.” A „görög szabadságharc hosszú és véres története, drámai jelenetei ismételten felkavarták” Széchenyit is. Széchenyi a naplójában írt „Ipszilantiról, aki maga is Erdély földjére menekült”. A „görög függetlenség elnyerésekor Széchenyi együtt örült Hellasz népével és a rokonszenvező európai közvéleménnyel”. (9)
Gróf Széchenyi István egyetemes jelentőségét fontos azért is felmutatni, mivel pár éve görög és magyar nyelvű feliratokkal is ékesített emlékműve van Görögországban, ami a következőket rögzítette csupa nagybetűvel: „A LEGNAGYOBB MAGYAR GRÓF SZÉCHENYI ISTVÁN EMLÉKÉRE, AKI 1818-1819 TELÉN CHALKIDÁBA LÁTOGATOTT, S LEHETŐVÉ TETTE HÁROM E VÁRBAN RABOSKODÓ GÖRÖG FOGOLY KISZABADULÁSÁT.”.
Gróf Széchenyi István kapcsán fontos utalni arra, hogy ez a Görögországban, Kalkísz várfalánál felavatott emléktábla a „legnagyobb magyar” egyetemes jelentőségének felmutatása révén a filhellén magyar és hungarofil görög kapcsolatrendszer legkiemelkedőbb örökségtárába tartozik!
Gróf Széchenyi István kiváló csatatéri huszártisztből lett a békés alkotás útját a legmagasabb szinten felmutató XIX. századi személyiségként a jövő embere!
Két évszázaddal ezelőtt Széchenyi a jelenben határozott célkitűzésekkel fellépő, és a nemzeti fejlesztések érdekében eredményesen cselekvő hős lett a kortársak szemében!
A modern Magyarország alapjai gróf Széchenyi István hazafisága és nemzeti eszményei jegyében születtek meg, melyben a legkiválóbb kortársai hatalmas együttműködő munkával vettek részt.
A XIX. század első fele Magyarországának történelmi világa kapcsán igen fontos alapvetés, hogy bár a politikai ellenfelek eltérő nézetrendszereket képviseltek, de mindannyian a magyar alkotmányos rend alapján és a nemzeti érzés teljessége jegyében szolgálták szeretett hazájukat! Tisztelet és megbecsülés illeti azokat, aki a nemzeti eszmények és értékek jegyében élték életüket, és mutatták föl ezzel a jövőalakítás útjait!
Széchenyi egyszerre volt a nemzeti szabadságeszmény teremtő hőse, a törvényesség képviselője, a haza fejlesztése érdekében cselekvő közéleti személyiség és békére törekvő államférfi. Gróf Széchenyi István a királytisztelet, a törvényesség, a nemzetszeretet és a magyar hazafiság jegyében élte életét: tette mindezt a szabadságeszmény és békeeszmény közös vállalása jegyében.
Egyetemes jelentőségű zárómondatokként, értéküzenetekként arra fontos utalni, hogy szembe nézve a sorsával gróf Batthyány Lajos a következő szavakat mondta kivégzésekor, a lövések eldördülése előtt 1849. október 6-án:
„Éljen a haza!”
A jövőt célzó törekvéseink terén is Széchenyi műveltségi útján kell járnunk! Különösen igaz ez a következő években megvalósuló magyar történelmi filmek okán. Nemzeti történelmi értéktáraink körében különleges jelentőséggel bíró bejelentésre került sor 2021 januárjában, mely szerint a készülő Hunyadi-film szereplőválogatása megkezdődött. E film felmutatja majd a XV. századi „Archiregnum Hungaricum” hadtörténeti és művelődéstörténeti értéktárait, ami a Hunyadiak korában közismert volt, ám a XXI. században ismét indokolt az egyetemes jelentőségével összefüggéseiben is az általános műveltség részévé tenni. E Hunyadi-film történelmi hűsége érdekében gróf Széchenyi István és tudós kortársainak egyetemes jelentőségű alapvetéseit indokolt a legméltóbban összegezni. A legfőbb cél, hogy e tárgykörben még az idei emlékévben mielőbb tudományos konferencia szerveződjék!
A XXI. századi magyar nemzedékek számára örök üzenet az, amit gróf Széchenyi István ekként fogalmazott meg:
„A múlt megbecsülésén épül a jelen!”
Források: (1) Emlékbeszéd hodosi és kizdiai báró Sina Simon magyar akadémiai igazgatósági tag felett Tóth Lőrinc rendes tagtól. Olvastatott a Magyar Tudományos Akadémia 1876. május 29-iki ülésén. In.: Értekezések a társadalmi tudományok köréből. Kiadja a Magyar Tudományos Akadémia. Negyedik kötet. A II. osztály rendeletéből szerkeszti Fraknói Vilmos osztálytitkár. Budapest, 1878. 3. o.; (2) A főrangú magyar hölgyek tárlata Bécsben. In.: Vasárnapi Ujság. 14. évfolyam. 1864. április 24. 17. szám. 159. o.; (3) Dr. Athanasiou Christoforos: Az újkori Görögország története. Bp., 2006. 28. o.; (4) Caruha Vangelió: Magyarországi görögök. Körtánc Füzetek. Készült a Magyarországi Görög Önkormányzat közreműködésével. Az összeállítást készítette Caruha Vangelió. Lektorálta Nagyné Szabó Antigóné. Bp., 1998. 11. o.; (5) Füves Ödön: Az 1821. évi görög szabadságharc és Magyarország. In.: Századok. 1973. 1. szám. 109. o.; (6) Nagy Iván: Magyarország családai címerekkel és nemzékrendi táblákkal. III. kötet. Pest, 1858. 264., 268. o.; Vasárnapi Újság. 1897. 84. 17. szám. 270. o.; (7) Füves Ödön: Az 1821. évi görög szabadságharc és Magyarország. In.: Századok. 1973. 1. szám. 113. o.; (8) Füves Ödön: Az 1821. évi görög szabadságharc és Magyarország. In:. Századok. 1973. 1. szám. 109. o.; (9) Csetri Elek: Széchenyi István szabadságfelfogása. In. Egyed Ákos- Csetri Elek – Péter György – Somai József: Széchenyi és Erdély. Kolozsvár, 2002. 65., 66., 67. o.