2020. augusztus 29.

Harmadik alkalommal került megrendezésre a Történelmi Magyar Családok Emléknapja augusztus 29-én, szombaton, a Magyar Nemzeti Múzeumban. Az esemény megálmodója és főszervezője a Gróf Széchenyi Család Alapítvány kuratóriumi elnöke, Széchenyi Tímea. A történelmi családok részéről Bethlen Farkas, Károlyi György, Dr. Nyáry György és Dr. Szabó Antal mondtak beszédet. Dr. Nagy István, agrárminiszter képviseletében Weidel Walter, a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat Pest megyei vezetője mondott beszédet.

Az esemény megálmodója és főszervezője, a Gróf Széchenyi Család Alapítvány kuratóriumi elnöke, Széchenyi Tímea, aki a múzeum alapítójának, gróf Széchényi Ferenc középső fiának, Széchenyi Pálnak ükunokája. Az esemény védnöke, Gudenus János József, genealógus.

„Nemzetünk és hazánk kulturális örökségének megőrzésében és megismertetésében a Gróf Széchenyi Család Alapítvány évek óta programok és rendezvények sorával igyekszik részt vállalni. Tevékenységeink által szeretnénk hidat építeni a múlt és a jelen, valamint társadalmunk tagjai, a gazdaság, a kultúra, az oktatás és a sport területén munkálkodó intézmények, szervezetek között” - mondta el Széchenyi Tímea.

„Az általuk napjainkban képviselt eszmei és valós értékteremtés nem jöhetett volna létre az évszázadokkal előttük élő, nemzetükért nemes és kiemelkedő áldozatot vállaló személyek, családok nélkül. Ezért Alapítványunk - hazánk történelmének példamutató formálásában szerepet vállaló családok ma élő leszármazottaival összefogva - kezdeményezte az Emléknapot.

Soha nagyobb szüksége nem volt arra az élő történelemre a magyarságnak, amelyet a történelmi magyar családok tagjai jelentenek ma is Magyarországnak. Erős nemzet vagyunk, de szükségünk van a közösség megtartó erejére. Kéz a kézben álljunk ki értékeink mellett, együtt szövetségben küzdjünk magyarságunk megtartásáért” - hangsúlyozta Széchenyi Tímea.

Az eseményen minden évben több történelmi magyar család képviselteti magát, újabb és újabb családok gazdagítják a programot gondolataikkal. Bár a 2020-as évre ránehezedő SARS-CoV-2 koronavírus az Emléknaptól is sokakat távol tartott, így is megtelt a Nemzeti Múzeum díszterme. Az idősebb korosztálytól pedig telefonon és levélben sorban érkeztek a kedves, bátorító üzenetek.

Házigazdaként Varga Benedek úr, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója köszöntötte a jelenlévőket, aki elmondta, hogy a történelmi családokat extra üldöztetések érték, azonban függetlenül attól, amit elveszítettek, annak ellenére, amilyen üldöztetést kellett elszenvedniük, most is meg tudják mutatni, hogy nem csak saját magukért, családjaikért, hanem az egész nemzetért készek tenni. A mai napig kiválóságokat adnak nemzetünknek ezek a családok.

Harmadik alkalommal adhat a Magyar Nemzeti Múzeum helyet a Történelmi Magyar Családok Emléklapjának, helye van ennek a megemlékezésnek ebben az épületben, büszkék lehetünk elődeinkre, hiszen a világon harmadikként hozták létre a múzeumot. Olyan lehetőséget adva ezzel nemzetünknek, amellyel abban az időben a legtöbb nemzet még nem rendelkezett. Megtudhattuk azt is Főigazgató úrtól, hogy maga a terem is különleges, amelyben ünneplünk, a múzeumi díszteremben ülésezett a 48-as népképviseleti országgyűlés felső háza. (Később, 1861-ben és 1865–66-ban a képviselőház, 1867-től 1902-ig, a mai Parlament megépüléséig, pedig a felsőház működött itt.) Ettől kezdve a Nemzeti Múzeum épülete nem csupán a legfontosabb nemzeti gyűjtemény őrző- és bemutatóhelye, hanem a nemzeti szabadság jelképe is.

Széchenyi Tímea elnök asszony az összefogást hangsúlyozta. A világnak, Európának, hazánknak a legnagyobb szüksége ma arra van, hogy a közösségeinkben újra erősödjön az összetartozás. Ennek része az emléknap is. Ez a mi örökségünk, a múltunk, amelyet senki sem vehet el tőlünk. A megtiszteltetés mellett kötelességet is kaptunk örökségül. Törekedjünk a szövetségeket erősíteni, amelyek segíthetnek tágabb és közeli környezetünket egyaránt. Az elmúlt év folyamán felmerült az igénye annak, hogy a történelmi családok összefogásának első lépéseként alapítványaink és civil szervezeteink közösen alapítsanak egy szövetséget, amelynek létrehozása érdekében tervezünk továbblépni.

Idézet védnökünk Gudenus János József gondolataiból: „Az Emléknap egyik célja, hogy változtassunk azon a hamis-torz képen, amelyet a negyvennégy évi szovjet megszállás és a kommunista diktatúra alakított ki a kizsákmányoló népnyúzó urakról, a nép ellenségeiről, a hülye grófokról, a velejéig romlott arisztokráciáról, az úri világ panoptikumba illő figuráiról, akiket meg kellett semmisíteni, még az írmagját is kiirtani és a múltat végképp eltörölni.”

Beszédében idézte Varga Mihály pénzügyminiszter, miniszterelnök helyettes 2020. július 21-én a Kállay kúria átadásán, Nyíregyházán mondott beszédének néhány gondolatát: „Kötelességünk tehát méltó módon megőrizni azoknak a nagy magyar családoknak a nevét és életét, amelyek tagjai alakították a történelmünket, illetve korokon átívelően harcoltak és dolgoztak Magyarországért, tudásukkal és művészetükkel gyarapították a nemzet szellemi vagyonát. A Wesselényi-, a Széchenyi-, vagy a Kállay-család ugyanolyan fontos szerepet tölt be nemzeti önazonosságunkban, mint a nemzeti karakterünket adó szellemi és kulturális örökségünk más részei.” Varga Mihály hozzátette, egy olyan nép történelmi emlékezetét állítjuk helyre, amely ezer éven keresztül küzdött szabadságáért, hűséggel ragaszkodott országához és megőrizte magyarságát.

A családok és kormányzat közötti párbeszéd elindulásának jegyében Dr. Bartha Péter, főosztályvezető úr vett részt az Agrárminisztérium részéről.

Dr. Nagy István, agrárminiszter képviseletében Weidel Walter, a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat Pest megyei vezetője mondott beszédet.

„Az életem során több olyan személlyel voltam kapcsolatban, akik maguk is a történelmi családok tagjai voltak. Mindegyikük valamilyen formában példaképemmé váltak. Azt láttam, hogy kitartóan, keményen dolgoztak, és méltón képviselték családjaikat. A nemesi családok együtt éltek a vidékkel, folyamatosan fejlesztettek, és törődtek területeikkel. Olyan múltból gyökerezett tudással rendelkeznek, amelyet a mai fejlesztésekben is használni lehetne. Kérjük, legyenek jelen a mindennapokban, az életünkben, mert ezzel tudnak a legtöbbet tenni a jövő alakulása érdekében.” - mondta Weidel Walter, aki nyitott a megkeresésekre, és jónak tartaná közös párbeszéd elindítását, munkacsoport létrehozását, amelyben a történelmi családok képviselői aktívan vennének részt.

A történelmi családok részéről felkért előadók: Bethlen Farkas, Károlyi György, Dr. Nyáry György, Dr. Szabó Antal (Forgáts család képviselője). Több személyes hangvételű személyes élményt is megosztottak a résztvevőkkel az előadók. Néhány gondolatot a beszédekből az alábbiakban közlünk.

Csodálatos családba születtem, csoda szülőkkel és nagyszülőkkel. Nagyszüleinkkel és szüleink nagyon megszenvedték az életükben származásukat. Kicsi gyerekként nyaranta Kolozsváron nagyszüleinknél voltam gyakran. Példaértékű életük, számomra iránymutatást adott. Azt a példát láttam, hogy segítettek másokon, olyankor is, amikor nem nagyon volt semmijük.

Nagyapám által megfogalmazott életpélda: „Minden embernek kötelessége a Jóistentől kapott képességeit becsületesen kiaknázni a maga és a köz javára.” (Bethlen Béla) Azt tanultam, hogy akik több tálentumot kaptak, azoknak nagyobb a felelőssége is. Senki sem tehet arról, hová született, de azért felelős, hogyan használja az életét.

Az 1992-ben alapított Julianus Barát Alapítványon keresztül hosszú évek óta rendszeresen támogatja a kárpátaljai és erdélyi magyarságot, követve ezzel az elődök példáját. „Itt lenne az ideje a szeretetteljes összefogásnak, mert csak így tudjuk megállítani a szétziláló folyamatokat hazánkban.”

Születésem után nem sokkal, a történelmi fordulat miatt nem kívánatos személyek lettünk és családunk elhagyta az országot, Franciaországban telepedtünk le. Személyes élményeim nem voltak szülőhazámról.

A kezdeti nehézségek után elindult az életéletünk, családunkban úgy tekintettünk Magyarországra, hogy az végleg elveszett. Bár sokan úgy gondolták, hogy a történelemnek vége van, ez mégsem így történt. Nem gondoltuk, hogy valaha lesz visszaút.

Bár édesapámban soha el nem múló sebet okozott a családdal történt meghurcoltatás, amikor a rendszer váltást követően első alkalommal látogathattam el Fehérvárcsurgóra, mélyen megindított az épület elhagyatottsága, leromlott állapota. Akkor még nem volt reális remény arra, hogy ez az épület megújuljon, semmilyen forrás nem állt rendelkezésre.

1994-ben létrehoztam a Károlyi József Alapítványt, melynek alapszabályi célja Magyarország európai felzárkózásának az elősegítése, valamint a fehérvárcsurgói kastély e cél szolgálatába való helyezése. Ezt az elképzelést elfogadtattuk a magyar illetékes állami szervek által, megszereztük a kastély vagyonkezelési jogát, és elindítottuk tervünk megvalósítását. 2011-re befejeződött a kastély felújítása, elkezdődött rendeltetésszerű hasznosítása “Európai Kulturális Találkozó Központ” -ként. Magyarország hírnevét szolgáló, az európai országok diplomáciai képviseleteivel és kulturális intézeteivel szorosan együttműködő kulturális, szakmai és egyéb nemzetközi megmozdulásoknak ad otthont. Egy ablak kíván lenni, melyen keresztül a külföld jobban megismerheti hazánkat, és fordítva. 2010 óta magánemberként kötelességemnek éreztem, hogy írásban és szóban egyaránt fellépjek a francia nyelvű véleményformálók előtt Magyarország jó hírnevének megvédésének, megőrzésének érdekében.

Apai oldalon Nyáry család anyai oldalon a Orczy család részéről vagyok érintette. A Nyáry család nemességét az 1500-as években kapta meg. A hosszú idő alatt rendkívül sok kiválóság került ki a családból. Nagy büszkeséggel tölt el az, hogy ebbe a családba születtem. Ugyanakkor fontosnak tartom, hogy nem a családunk, származásunk az, ami meghatározza az életünket, hanem a saját helytállásunk, az értékeink és eredményeink adják az életünk keretét. Az idők változásával újabb és újabb feladatnak kell megfelelnünk. Szüleink élete a család egyben tartására irányult.

Az én generációm feladata a helytállás volt az, hogy tanuljak, képezzem magam és ezzel tegyem a legjobbat. Fontos feladatunk a hagyományok ápolása is. Amennyire lehetőségünk van mentsük meg épített és szellemi örökségünket. A jövő építése már a gyermekeink feladata lesz, amelyben nekünk támogatnunk kell őket. Fontosnak tartom az összefogást, egymást támogatását.

Több nagy járvány is tizedelte már a történelem során az emberiséget, de a legpusztítóbbak még is az ideológiák okozta károk voltak.

Nagyobb problémának tartom a nem látható veszélyeket, a fiatalok elvándorlását, az elidegenedést, a liberális eszmék térhódítását, a keresztény értkékek elvesztését.

Úgy ápolhatjuk családjaink emlékét, hogy tovább visszük szellemei és épített örökségüket, helytállunk és segítünk. A történelmi családok segítségére most újra szüksége van az országnak.

Létre kell hoznunk a Történelmi Családok Szövetségét, külön-külön nem érünk el célt, ezért szükséges az együttműködés. „Együtt vagyunk erősek!” mondta Széchenyi István, és ez ma is érvényes.

A Forgáts leszármazottak nevében köszönetét fejezte ki Gudanus János Józsefnek, aki genealógiai kutatásaival sok családnak adott már segítséget. Ez alkalomból emlékplakett átadására is sor került.

A történelmi családok tagjain kívül is hallhattunk előadásokat. Fontos gondolatok fogalmazódnak meg a minket körülvevő világról, arról hogyan álljunk helyt a mai erőt és hitet próbáló korszakban. Hogyan legyünk képesek megőrizni őseinktől kapott értékeinket.

Néhány gondolat a Keresztény Kulturális Akadémia elnökének gondolataiból.  Jelenleg is hadiállapotban vagyunk, a koronavírus járvány átrendezte az életünket. Azonban más támadások között is vagyunk, amely a magyarságunkat támadja. Nagyon szükségünk van a bátorító összefogásra. 1848 telén a Székesfehérvári Bazilika melletti kutatás közben IV. ? III. Béla király és felesége Anna sírját találták meg. A helyzet ellenére Ferenc József gondoskodott arról, hogy a királysír áttelepítése megtörténjen a Mátyás templomba. Ma is ott nyugszanak. Ezzel erősítette az elszántságot és magyarságtudatot. Ezt a nemzettudatot kell erősítenünk, egy olyan jelenben, amelyben a nemzethez tartozás értéke devalválódott. Fontos küldetésünk a fiatalok figyelmét felhívni magyarságukra, arra a nemzetre, amelyre büszkék lehetnek. Ennek érdekében meg kell velük ismertetni azokat a tényeket, amelyek segítenek nekik felismerni a nemzet nagyságát.

Dr. Huszár Pál egyháztörténész főgondnok, a Református Zsinat világi elnöke kényszerű távolléte miatt írásban elküldött gondolatait az Alapítvány titkára tolmácsolta.

„Legelső gondolatom bizony az volt, hogy „de jól meglettünk volna e világjárvány nélkül.” Kétségtelenül nem hiányzott senkinek, a jómódúaknak sem, még kevésbé a szűkölködőknek. Amikor először ismerkedtünk a fogalommal, meglehetősen távolinak tűnt, hiszen először Kínában jelentkezett. Akkor még azt reméltük, távol is marad tőlünk. Nem így történt, hiszen ma már világjárványról kell beszélnünk immár sok millió megbetegedéssel, sokszázezer halálos áldozattal.

Veszedelmesnek tartom a koronavírus általi megpróbáltatásunkat. Szívesen lemondanék róla, de ha már egyszer bekövetkezett, valameddig együtt kellett, esetleg még a jövőben is együtt kell élnünk vele, akkor legalább éljünk azokkal a lehetőségekkel is, amelyeket ez a helyzetünk kínál, hogy még ez a veszedelem is – legalább részben – javunkra váljék!”

Az eseményt keretbe foglalták Dévai Nagy Kamilla, művésznő csodálatos zenei betétei.

Az emléknapot hagyományosan ökumenikus emlékistentisztelet zárta. Az istentisztelet házigazdái: Pajor András, katolikus atya, Somogyi Péter, református lelkész, valamint Cselovszky Ferenc, evangélikus lelkész.

Különleges meglepetés volt, hogy külön erre az alkalomra készítette el ismét „Szentivánéji Álom” tortáját a Magyarország Cukormentes Tortáját versenyt 2020-ban megnyerő a JÓkenyér cukrászat csapata. Mindenki számára megédesítve ezzel az emléknap befejezését.

A tortát Dienes Andrea cukrász és csapata készítette és szállította a helyszínre, a sütemény történetét Ludwig Klára a JÓKenyér alapító igazgatója mutatta be.

Az eseményt támogatta még: A HÍD, a GLOBSERVER Stratégia és Védelemkutatás Fejlesztő Kft., Primus ásványvíz, a fényképeket a FotoBp munkatársai Papp József és Berta István készítették.